Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008.04.12

Mi az a városi séta?

Mi az a városi séta?

A legtöbb nagyvárosban vannak olyan egybefüggő és egységes építészeti alkotások, amelyek nagyon jellemzőek egy adott történelmi korszakra. Kis utcák, hosszú sugárutak, egész negyedek, lakó- és ipartelepek adják vissza egy-egy korszak gazdasági, kulturális és politikai teljesítményét. Ezek a helyszínek egy felkészült sétavezetővel kényelmesen bejárhatóak. A vezető feladata, hogy az építészeti stílusokon és jellegzetességeken kívül ismertesse az adott kor társadalmi viszonyait, tárgyi kultúráját, életformáit és megírt színes történeteit.

A városi séta arra az egyszerű megismerési folyamatra épít, amit úgy jellemezhetnénk, hogy megnézem és hozzáolvasok. Ez utóbbi tevékenységnek egy részét veszi át a felkészült sétavezető, aki elmondja az adatokat, helytörténeti érdekességekkel szolgál és további asszociációkkal segíti az élvezetes ismeretszerzést. Végigsétálván városaink egy-egy ilyen szakaszát, történelmi ismereteink bővítése mellett jobban megértjük jelenünket és rácsodálkozunk a máig ható gazdasági - társadalmi folyamatok eredőire.


Mi az örökségföldrajz?


Az örökség egy adott társadalmi csoportra jellemző, a múltból maradt hagyaték (reliktum).

Ez nem csak az épített fizikai környezetet jelenti, hanem a tárgykultúrát, a történelmi eseményeket, a kiemelkedő személyiségeket, a népi emlékeket, a mitológiai elemeket, és a mindezekhez kötődő irodalmi és zenei műveket. Európában a történelmi városközpontokat az 1850-es évektől óvják. Eleinte a védelem (preservation) volt a jellemző, majd a megőrzés került előtérbe (conservation). Az elmúlt évtizedekben már ez sem elégséges, mert egy új kihívással kellett szembenéznie a múlt hagyatékainak. A piaccal. (Megjelenési formái: ingatlan, kulturális, vendéglátói, turisztikai, oktatási, közlekedési, hogy az idevágó legfontosabbakat említsük.) Ezért ma már nem elég egy-egy városi objektumnak funkciókat találni, hanem olyan komplex hasznosítását kell megoldani, amely valamilyen módon érzékelhető társadalmi és kisebb közösségi haszonnal is jár. Csak ebben a formában valósulhat meg a múlt megőrzése és az értékek hatékony közvetítése. Ezeknek az értékeknek a térbeli létét rögzíti az örökségföldrajz.

Turizmus vagy önművelés?

Mindkettő! A korszerű elmélet szerint a városi tér egységes és mindenki számára ugyanazt nyújtja. Marc Augé francia antropológus felosztását segítségül véve beszélhetünk „helyekről” és „nem-helyekről”. Minden város törekszik arra, hogy építészetében és térrendezésében létrehozzon olyan értékeket, amelyek csak reá jellemzőek és máshol nem találhatóak. Ezek az úgynevezett „helyek” - más szóval a nemzeti kulturális értékek. A XX. században a modern élet diktálta városfejlődés olyan szolgáltatásokat és tereket is eredményezett, amelyeket minden ember kulturális hovatartozás és mindennemű kommunikációs probléma nélkül tud használni. Ezeket nevezhetjük „nem-helyeknek” - más szóval a város civilizáltságának.  A nagyvárosokban mindkettő létezése szükségszerű; a városokat fenntartó gazdasági rendszereknek az egyik fontos pillérét jelentik.

A külföldi turisták számára a „helyek” bejárása turisztikai termékként jelenik meg, és bemutatásuk lehet profitorientált szolgáltatás. 

A helyi lakosság számára a történelmi sétákon való részvétel ismeretbővítési és művelődési lehetőség. Ez a tevékenység oktatási jellegű, közösségi élményt adó, ezért jellemzően non-profit alapú. Magyarországon az önművelésnek ez a fajtája nem ismeretlen! Az utóbbi évtizedekre nem volt ugyan jellemző, de itt az ideje, hogy újra megjelenjen.

Felkészülés a sétára

A séta előtt egy kis szakirodalom tanulmányozása előkészítheti a jobb megértést és befogadást! Mindez együtt nagyszerű élményekkel gazdagíthat mindenkit! Egy útikönyv odavonatkozó fejezeteinek átnézése, irodalmi művek olvasása (amelyek cselekménye a helyszínhez kötődik), régi képeslapok böngészése egy antikváriumban, helytörténeti munkák átolvasása vagy barangolás az Interneten mind megfelel a ráhangolódásra!